A HOLNAPUTÁNI ASSZONYKÁK

Déli órák, kacagó terek,

Vidám utcák,

Ti tudjátok, hogy szinte meghalok

Azokért néha,

Kikre bátran nézni se merek.

Vén voltommal, jaj, mit áhitok?

Kezdődő nők,

Álmomban is tapossák a szivem

Piciny és pompás,

Hosszú szárú topánkáitok.

Bús okosság, adj nekem erőt

Lemondásra,

Hogy fordítsam el mindig arcomat

Holnaputáni

Édes, apró asszonykák előtt.

Süldő istennők, ím, elereszt

Vágyó arcom

Benneteket talán örökre már:

Veronikákul

Asszonyibb nőket hív a kereszt.

De még egyszer hadd nézzek halott,

Szomjas vággyal

Ellebegő, drága, friss testetek

Után és sírva,

Kis kisasszonykák, utánatok