A holt fenyő

A holt fenyő pirosba öltözik.

Ha látsz egy foltot,

Egy rozsdavörös foltot

A haragos-zöld tenger közepén:

Ereszd le messzekémlő látcsöved,

S mondj egy imát a holtak üdveér’.

Az a halál.

Nem a lomberdők szelíd őszi dísze,

Amelyre új élet következik.

Ez a pirosban ünneplő halál,

Ez a dacos halál

Ez tudja már, hogy nincs feltámadás.

És mégis áll,

Halott bajnok az élő katonák közt.

Mivel másutt nincsen számára hely.