A HORTOBÁGY

Délibábos puszta, kedves ideálom,

Úgy mosolyogsz felém, mint egy édes álom.

Rajtad legelteti sok gazda gulyáját,

S ez szörnyen emészti a közérdek máját.

Sok gazda gulyája, kedves kis gulyája,

Őrző kutyuskája, adta kutyafája!

Mit fáj ez tenéked mért fáj, ő közérdek,

Ez a legeltetés? - Én csak annyit kérdek!

Hasznosítni akar, drága Hortobágyom,

A néném, a bátyám, öregapám, ángyom.

Hasznosítni akar köz apraja, nagyja,

Hasznosítni a sok haszontalan fattya!

Hasznosítlak én is, úgy éljen Hekuba,

De ne úgy égjen a szájamban e kuba,

Úgy meghasznosítlak, drága közlegelő,

Hogy kivész belőled az erő, a velő!

Csupa haszon leszel, csupa haszon nékem,

Mint füved, kövérré nő népszerűségem.

Így meghasznosítva, édes kicsi Tibet,

Megdobogtat ez az eszme minden hithű szivet!