A HOSSZÚ CSÓK...

A hosszú csók, az gyilkolás,

vájkálás agyban és belekben.

A perc: a herceg, aki szép,

az óra: hulla a melegben.

Ó, mért nem tudják ezt a nők!

És mért kívánnak lehetetlent?

Mért átkozódnak kínban ők

a férfi után, aki elment.

A perc: a függönyszétnyílás -

minek benézni mélyre... jobban?...

Oda, hol szennyes párolog

az áporodott, rőt sarokban.

Minek belátni már oda,

amit a vérsetét beárnyalt?

A lélek mért süllyedjen el,

ha testünk már magasra szárnyalt?...

... Ha selymet fogtál, hát örülj.

simítsd meg - siess - és ereszd el!

Az óra altat és megöl,

a perc megszül és megkeresztel.

A selyem is csak rongy leszen,

ha összegyűröd, fénye elvész...

Ha mész a nőhöz: szolga légy!

De büszke úr, ha tőle elmész!