A Hymnus

By Gyula Juhász

E bús imádságot dalolta ajkam,

Mikor nem is tudtam még, mit dalol,

Csak éreztem, hogy orgonás szavakban,

Ezer év búja búg a hant alól.

A Végeken, hol mély magányban éltem

S Rodostó gyásza szállt lelkem felett,

A néma dacban, büszke szenvedésben

Fajtám keserve, megértettelek!

E dalt dúdoltam ott fáradt ajakkal,

Az éghez oly közel járt e magyar dal,

Kárpátok ormán ültem egyedül

És gondolkoztam Kölcsey felül,

Ki félszemével a jövőbe látott,

Szent táltosunk, teljék be látomásod!