A JÓ ÖREG ÚRRÓL

Ismertem én - ismerte minden,

Nem oly rég azt a jó urat,

Ki öreg volt már férfi-renden,

S vénült korig ifjú maradt;

„Öreg” névvel hódolt eszének

Az a bizalmas tisztelet,

Mely a szivet nem érzi vénnek,

S midőn tisztel, inkább szeret.

Egy oly remek könyv mássa volt ő,

Minőt - évezredben alig -

Nagy bölcs teremt, vagy égi költő;

Melytől új eszme foganik

Firól-fira az ember-észben,

Élvezi nem, kor, vegyesen:

Az együgyű is érti részben,

De a tanult sem teljesen.

„Jó bácsi” már a zsenge kornak,

És a hazafiság - ne lenne

Méltóbb erény mindannyinál:

Azt mondanám: nagyobb volt benne

Az ember a hazafinál.