A JEGYES SÍRJA

Nem hervaszt engem szerelem,

De bú és fájdalom;

A sírba szállt le jegyesem:

Elhúnytát siratom.

S nemcsak könyezni fog szemem

Az elhúnyt kedvesért;

Ah élni nem lehet nekem,

Ha ő már véget ért.

S nem fogja senki sejteni,

Miért hervadtam el,

Nem fog virág fölzsengeni

A halmon, mely benyel.

De búm a sírban élni fog

Idők határaig

Lelkemmel, bár elhamvadok

A bú együtt lakik.

Ah egy volt, kit szerettem én,

És szeretőm csak egy:

Most ő a földben s rajta én

Haldokló síri jegy.