A JEGYGYÜRŰ

„Isméred e gyürűt?

Aranymives barátom!”

- ‘Ismerém jól, uram.

E gyűrüt én csináltam;

Azt is tudom, kinek

Számára készíttetted.

Az szép leányka volt,

És aztán hitvesed lett.’

- „Igen, szép lyányka volt,

És aztán hitvesem lett.

De megszegé hitét

S mással kötött szerelmet.

E gyűrü rosz helyen

Volt ujján; visszavettem.

Legdrágább kincsem ez,

Jobb helyre kell hát tennem.

Ezennel önts golyót

E gyűrüből barátom!...

...Fegyverbe töltöm azt,

S szivem, beléd bocsátom.”