A JELEN HAJÓJÁN

Be szép ilyenkor a szép,

Be szép, hogy a hajómon viszlek,

Be szép, hogy szépnek hiszlek.

Talán te nem is tudod,

Hogy mindenek már megfakultak

S nincsenek már: csak multak.

Csak nekünk van még hajónk,

Árbocán a zászlós Jelennel.

Ím, itt a szivem, vedd el.

Távolból nyujtsd a kezed,

Édes kezek, szent elitéltek,

Most minden a tiétek.

Ne legyenek evezők

S hajónk örömmel, szertelennel

Futhasson a Jelennel.

Halálba vígan futók

Örömével vinném a szépet,

Lelkem, vinnélek téged.

Vinnélek és viszlek is,

Régi hajós vett a hajóra,

De szép és új az óra.

Be igaz is a Jelen,

Be jó, hogy mi benne maradtunk

S szabad vizekre csaptunk.

Be szép ilyenkor a szép,

Be szép, hogy a hajómon viszlek,

Be szép, hogy szépnek hiszlek.