A jó élet

Én csüggedt lelkem, én csüggedt szivem,

daloljatok és mondjátok: igen.

Hurrázzatok e nyári hajnalon,

ne hagyjatok ködökbe hajlanom.

Korán keltem. Fölhúzom a rolót.

A nyári nappal együtt lángolok.

Most kikiáltom, élni, élni szép.

Boldog, ki él és boldog, aki lép.

Boldog a táncos és a sánta is,

az élet jó még őiránta is.

Mert minden jó. Éhezni s enni jó,

áldott az éhség s áldott a cipó.

Szomjazni is jó, s ha a fény zizeg,

meginni egy pohár jeges vizet.

Fürödni, úszni, míg erőnk kitart,

elszívni a dívánon egy szivart.

Ó július, aranyos a ködöd,

torzult ajakkal tüzet gügyögök.

A vörös nyár zúgása bátorít,

én, élet atlétája, állok itt.

Szaladni tudnék, nem tudom hová,

szeretnék élni, végtelen soká.

Száz évig, míg a testem megtörik,

szeretnék élni, élni örökig.

Az arcom mostan csupa-csupa fény,

az Isten karjaiba szálltam én,

mint egykor anyám köténye alá,

és úgy tekintek félve-bízva rá.

Én jó vagyok, ezrek jósága tölt,

más vágyam nincs, tartson soká a föld.

Jó emberek, ezt kéri társatok,

csak talpalatnyi földet adjatok.

A végtelenben egy kicsi helyet,

hol meghúzódhatom és élhetek.