A jó hold

Mért nézel rám oly számadásra-hívón,

ha éjfél után ballagok a hídon,

hold?

Reggel ragyogtam fényesen a napban,

aranypénzem tenéked mutogattam,

nap.

Egész nap öltem, győztem és raboltam,

csak éjfél után járhatok a holdban

már.

Nézd, honi holdam, pénzem meg se tartom,

a szájam áldás és tenyér a markom,

könny.

Mert nem jó nékem, istenemre nem jó,

ez a keménység, ez az úri tempó,

nem.

Ami rajtam van, nem kértem, de adták,

el is hajítom, nem ér egy fabatkát.

Vedd.

Rongyokká szaggatom kevély ruhámat,

a mellem is ronggyá tépi a bánat,

jaj.

Kiszórom néked pár fillérnyi kincsem

s a földre fekszem, ha kell, bizonyisten

most.