A jövő vetése

A jeltelen sírokra gondolok,

Miken halottak estéjén se ég mécs

És nincsen koszorú. A feledés

A földdel egyenlővé teszi őket.

Pedig alattuk is ember pihen,

Ki élt és maga volt egész világ.

Most egy virág sem emlékszik reá.

Az egyik dicsőségről álmodott,

Boldogságról a másik, szerelemről

A harmadik. Felejtést kaptak ők.

De én az ő sírjukra gondolok

És felidézem őket. Mindenik

Hanton egy mécset gyújtok s koszorúmat

Elhelyezem és békés álmokat

Kívánok mindeniknek. Legyenek

Egy boldogabb jövőnek földje ők,

Melyen a gyűlölség-bogáncs helyett

Jóságvirág nő s nem hiába éltek.