A kanári sírja

Nem zugtak a harangok,

Pap nem imádkozott;

Nem vitte gyászfogat ki

A kedves dalnokot.

Puha fehér kezecskék

Csipkébe göngyölék,

Egy köny, mely rája hullott:

Ez volt a gyászbeszéd.

A kert egyik zugában,

Hol legtöbb rózsa nyit,

Parányi kis gödörben

Alussza álmait.

Virágos nyughelyéhez

Pillangók szállanak.

A nap sző hantja közzé

Aranyos szálakat.

Csalogány nyári éjjel

Sirjánál kesereg,

S a rózsa bokra hullajt

Rá egy-egy levelet.

Ha fénynyel, illatárral

Megjő a kikelet:

Ibolyák nyilnak ott ki,

E kis madárszemek.