A KANÁSZ

Az én falkám olyan falka,

ondolálva van a farka.

Orrukban csak magyar mód

csillog egy kis aranydrót.

Van egy pösze kis malacom,

fővárosi grófkisasszony.

Sóhajtott is egy ízbe,

nézi magát a vízbe.

Van nekem egy oly kis kanom,

szelid szóra kezes nagyon.

Az ha fogja s egyet túr,

a kőkastély felfordul.

Van egy semmi kis furulyám,

nem nőtt az, csak datolyafán.

Azt ha fúvom, hull a makk,

a fák táncra állanak.

S ahány felhő, összeszalad,

ha csördítem ustoromat.

Réz a nyele, szikrázik.

De sok szoknya megázik!