A karácsonyfa panaszkodik

El-elnézlek, ti hontalan fenyők,

Ti erdő-testből kitépett tagok.

Hányan mondhatják el ma veletek:

Ó én is, én is hontalan vagyok!

Piacra vitték a testem, s a lelkem,

És alkusznak az életem felett.

És fehér vattát aggatnak reám:

Mű zuzmarát a zuzmara helyett.

Tudom: elszárad a levágott kar,

Tudom: én vissza nem jutok soha

Az ősrengeteg anyakebelére.

Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe.

S a végtelen helyett egy szűk szoba.