A kártya papjai miséznek

Most így teszünk, most úgy, most újra másként,

ballábbal indulunk a harcba mi,

súgunk magunkba, biccentünk fejünkkel,

vajákosok mi, kártya papjai.

Hétszer szent a mi ceremóniánk,

mert erre lejt a táncolók sora.

Ez a varázsszer nyitja meg a zárat,

valóságnál valódibb babona.

Örök pecsét, mély titkokat lezáró

lámpás, koszorú, mély habokba zászló,

ő a bizalmunk, a szilárd, az áldott,

ő gömbölyíti ki testté az álmot.

És hogyha eljő a nagy Gyertyaoltó,

vesztünk, feléje dobjuk bánatunk.

De rajta is próbálva a varázsunk,

előbb, előbb még hétig olvasunk.