A KEDVES SÍRJA

Ki sírja ez hűs bükknek éjjelében,

Melyet lengő fű s kék virág fedez?

O vándor, űlj le bükkem enyhelyében,

Kedvesnek sírja ez!

Bús könny remeg leányka kék szemedből

Ki fogja e könyűt letörleni,

Lágyan ölelvén vissza gyötrelmedből

Mint Paphos isteni?

Vándor, ne bánd e könnyet, mely áztatja,

Nem fogja tenni jéggé keblemet,

Csendes keserv csak ami őt fakasztja,

És hív emlékezet!