A KEGYETLEN EMBERRŐL

Zordon szikláknak szirtjei közt nevelt

Vad, - Tigris emlő szoptata tégedet,

Te tenger háborgó dagályán

Szerte csapó Boreás kegyetlen

Magzatja! mily nagy fergeteget szülél,

Csendünknek habzó indulatid mire

Kisztetnek ismét állhatatlan,

Béke törő Furiák dühénél

Durvább, ragadjon messze az éj szele

Téged mi tőlünk a hegyek öblibe,

Egymásra dőlöngő haboknak

Árja vigyen felhevűlt ölébe.

Szent béke áldott lakhelye téreink

Csendében állván tárja ki ajtajit

S kisded karunkat felsegítő

Karjaival kegyesen fogadja.