A kelletekorán jött csendes esőhöz

Óh hozott Isten gyönyörű esőcske!

Héj be jókor jössz, ihol a reménység

Már is elkezdett vala csüggedezni

Gyenge hitünkben.

Már az ég boltját sikeretlen ércnek

Képzelénk; a fő hegye, minthogy onnan

Harmatot nem nyert, szomorún elaszva

Mind lekonyúla.

Fellegek helyett, levegőnket a por

Őgyelíté fel, hogy az útazónak

Mind szemét-száját bekeverje piszkos

Rajzolatokkal.

Jókor értél hát kis esőcske, látod

Mennyi sínlődőt hozol új erőre.

És ki nem dícsér? csak az, aki búzát

Vett nyereségre.

Ő gyaláz, mert a gabonának árrát

Megtöröd, s amit beszedett, nyakán vész.

Add Uram! hogy rádohosodjon; a nép

Rá ne szoruljon.

Ess tehát kedves kis eső! locsolgasd

A megijjedt nép sanyarú vetését!

Hallod! áldottnak nevez a szegénység:

Ess, kis eső, ess!