A KÉNYSZERŰSÉG FÁJA

Gyöngülnek ágaim,

Húzza a sok gyümölcs,

Húzza a sok igen

S a megcsúfolt nemek

Rozsdákkal megírvák

A leveleimen.

Szőlő-termő tövis,

Fügélő bojtorján:

Teremni lázadón

Nem lehet, nem lehet

S mint békés jobbágy-fa

Fizetem az adóm.

Nem tudok, nem tudok

Rendet megcsufolni

S nagy másitó erőt

Földről kacagni föl.

Bénultan hajlok meg

Tisztes muszáj előtt.

Füge a fügefán,

Szőlőtőkén szőlő,

Hasztalan, hasztalan,

Szabva kegyetlenül

A nagy Élet-kertben

Mindennek sorsa van.

Nem tudtam, mi vagyok,

Vád akartam lenni,

Vád, nem: ijjedelem

S mint szép példaadás

Virágzik, gyümölcslik

Szegény, szelíd fejem.

Csúfoltam az igent

S igeneket rólam

Téphet minden silány

S vétózó tűz helyett

A nagy Háztartásban

Vagyok csak kicsi láng.

Óh, én, kényszerü Rend,

Tagadás fejfája,

Latorból szent szülő,

Óh, én, szegény, szegény

Pártütőből pártos,

Uzsorás zendülő.