A KERTI FÁK KÖZT...

A kerti fák közt álmatag ődöngött

Az ősz, s szelíd és hervadt illatú

Korsójából a szőke, szomorú

Fák hűs hajába bús parfőmöt öntött.

S a billentfejű, nagy, komor fatönkök

Hallgatták, hogy zokog a halkszavú

Szél, mint egy arany flóta, mint a bú,

S távozó léptek messze zaja döngött.

Itt döfték le sötét, örök hatalmak

A dús nyarat, tündérét............

S...............hangosan üvölt,

Vére szétszökken a beteg világra,

Szét a felhőkre, a hervatag fákra,

S reggelre ettől rozsdaszín a föld.