A keszthelyi hajóra

A mindent elrontó idő hatalmának

Már egyszer e hajó is engedett:

De közjóra termett jeles nagy urának

Szavára még egyszer feléledett;

S bár néha e gyakran háborgó tengernek

Hullámi majd eget, majd poklokat vernek, -

Megvetvén a szelek mérges ostromait,

Bátorsággal járja kiszabott útjait.

Áldják Somogy s Szala megörült vidéki,

S állandóbb szerencsét ohajtanak néki.

Áldom, s dicsőitem én is! s örömömet

Zengvén, homlokára függesztem versemet:

“Nézz e kis példára, magyar föld nagy népe!

Ez lehet még a te újulásod képe.

Két Leopold után ami még elhaladt,

Végbe megy nemsoká Ferenc s József alatt.

Bízván kormányzóid bölcs intézetében,

Remélj! s erőlködjél e szélvész dühében,

Hogy, el nem csüggedvén bajod tengerében,

A közboldogságnak kiköthess révében!”