A két lúd

Egy vadlúd s egy szelíd liba

Közt folyt az itt leirt vita.

Nagy gágogással,

Szárnycsapkodással

Azt magyarázgaták idestova,

Kinek van kettejök közt jobb sora?

»Szegény rokon, neked bőven kijut

Bajból, teherből« - szólt a házi lud.

»Te nyugtalan, kóbor madár,

Másutt talál az ősz, másutt a nyár.

Fagygyal, viharral, bősz szelekkel

S éhséggel is, hajh, küzdened kell!

Sehol sincs nyugtod, maradásod,

Rád lesnek vérszomjas vadászok;

S mikor nem is várod, nem képzeled,

A gyilkos cső kioltja életed.

Én vígan élek és nyugodtan

Gond nélkül, tömve, jóllakottan.

Van bőven moslék és kukoricza;

Meghízik tőle a liba.«

»Nem írigyellek, húgom, érte,«

Igy válaszolt a vadlúd e beszédre.

»Te szolgaságban töltöd életed;

Azért hizlalnak, hogy leöljenek.

Mikor már alig vonszolod magad,

Elmetszi a szakácsné a nyakad.

Legyen bár harcz, veszély minden napom;

Szabadon élek vándorútamon

S ha majdan gyilkos cső terít le:

Nem végzem éltem gyávaságban, mint te.«

Melyik lud mondott igazat?...

A kövérebb-e vagy a szabadabb?...