A kettős kert

A nagy egységesek,

Akik életük ecsetvonalát

Kegyeden biztossággal vezetik

Holttetemeken át,

Bizony mondom, megirígyelhetik

A Te megosztott, kettős életed.

A Te lelkednek kettős kertje van:

Kicsiny családod - és művészeted.

S mi teremtő munkádban megakaszt:

Az az örökkévaló szeretet.

Ó boldogságos gát, szent akadály!

Isten mosolygó gyerekszemekből

Rádszól: Művész, te Anya vagy, - megállj!

Anya, Feleség, Testvér és Barát,

Tiszta habnak megannyi tiszta gát.

Ragyog a hullám, ha e gátakon

Idvezült fájdalommal megtörik.

Bizony mondom, a Te sokságodat

Az egységesek irígyelhetik!

A Te lelkednek kettős kertje van,

Kétféle rózsafákat öntözöl,

S mint Nikodémus Mesteréhez éjjel:

Művészeted kertjébe úgy szököl.

Halkan osonsz, halkan, lábujjhegyen,

Mintha meglopnál mindíg valakit, -

Pedig csak imádkozol a hegyen...