A KEZEK BÁBJA

Kezeket látok mindenütt,

Fekete raját a kezeknek:

Forró kezet és hideget,

Hívót, tolvajt és megadót,

Üszköst, vidámat és meredtet.

Én csak bús álom-báb vagyok,

Játékos kezek rángatottja,

Ők táncolnak táncot velem,

Ők dobnak a csillagokig

És ők merítnek a habokba.

Övék az álmom, a borom,

Az asszonyom, a szenvedelmem,

Sorstalan sorsom az övék

És akkor fog betelni majd,

Ha ők akarják, hogy beteljen.

Én a nagy áldozó vagyok,

A máglyagyujtók korcs utódja,

Elfogadom a kínokat,

Nincs egyebem, egy szivarom

És száll a füstje fölcsapódva.

Szivarfüstömbe hintsetek

Illatos port, már ég a máglya.

Várjatok egy kicsit, kezek,

Várjatok: a szivarom ég.

Elalszik mindjárt, nemsokára.