A KEZEM

A kezemet ma lemetszeném,

hogy idegen legyen a vére.

És beszélgetnék véle.

Reátenném a csonka halottat

egy illatos, puha selyemre. -

Be szép ravatal lenne.

Az elhalt ujjak minden alján,

az alvadt erek kékjén,

sok csókot lehelnék én.

Becézném forrón, könnyesen,

kacagva simogatnám

az elhalt ujjak alján,

ahol ma a te lágy kezed

vad lüktetése égett...

Szentté avatnám a kezem

és elküldeném néked.