A KIKIRCSHEZ.

Ne várd, mig a magas tetőrűl

A hó lassúdan elmegyen;

Mig a pázsit és bokor kizöldűl,

S szellő csapong a völgyeken!

Ne várd az emlényt, gyöngyvirágot:

Az alvó szép testvéreket!

Mi üdvözlünk, mihelyt kitárod

Bársonnyal óvott kelyhedet...

- Csak jőjj ki, jőjj ki már!

A tél olyan hosszú, kietlen,

A szép világra köd borúl;

Megint elcsügged a szivekben

A vágy, ha tán felbátorúl. -

Mint a húr első pendülése,

Amellyet a dallam követ:

Az érzést hívjad ébredésre,

Első virág, nyájas követ!

- Csak jőjj ki, jőjj ki már!

Téged látván, gyorsan kitárúl

A tündér kép lelkünk előtt;

Jó illat száll fel a virágrúl,

Dal tölti bé a levegőt...

A szem mulat hosszú gyönyörben,

A fényes tágas látkörön;

Földön, égen és a kebelben:

Megifjulás, élet s öröm

- Csak jőjj ki, jőjj ki már!