A KIRÁLYRA.

Áldd meg, Isten, Ferdinándot,

A magyar királyt;

A nemzet nagy seregéből

Áldd meg őt kivált!

Három század óta ő az

Egy király maga,

Akinek magyar szavakra

Nyílt meg ajaka.

Ő az, aki ősi nyelvünk

Fényre emelé,

Ő, ki fölkent, jobbja mellé

Trónra ülteté.

Hitszabadságunknak ő lett

Új apostola,

Tűrelemben példa és jel

Béke angyala.

Felvirasztott a magyarra

Boldogabb jövőt,

Felkölté elhúnyt reményit;

Áldd meg, Isten, őt!

Veszni indúlt életünkben

Ő mentő leve:

Légyen elfelejthetetlen

A király neve!

A Dunának és Tiszának

Zengjen partjain,

Hármas bérceinken, és az

Alföld síkjain!

Millióid seregéből

Áldd meg, Isten, őt,

Szóban tettben a magyar szent-

Íge-hirdetőt!

Nyolcszáz évű koronánkat

Védelmezd fején,

Tartsd meg e hont béke napján,

Vészek idején.

Add, hogy nyílt magyar beszédünk

Oly csodát tegyen:

Félreértés soha többé

Köztünk ne legyen.

És ha ránk van mérve még egy

Ezredes vihar,

Túl azon is mint szabad nép

Álljon a magyar!