A kis Tisza hídján

A kis Tiszán át karcsú híd vezet,

Borongva állok a zöld víz felett,

Mely szilaj ifjúsággal, boldogan,

A mármarosi bércről most rohan.

Előtte az út hosszú és szabad,

Új tájon várja az új pillanat,

Kitárul előtte a végtelen,

Öleli büszkén és szerelmesen!

A hídon bús, kaftános raj mozog,

Ünnepi estén itt imádkozók,

Monoton dallam zsong a víz felett,

Kopottan, fázón ünnepel Kelet!

Ifjú Tisza, vad vággyal törtető,

Te fiatalság, szépség és erő,

Elnézem elmélázva a habot,

Mely tiszta zöld, acélos és ragyog.

S a másik Tisza jut eszembe már,

Mely Szeged táján oly merengve jár,

Iszapos, álmos, csöndes ott szegény

És rozsdás emlékek a fenekén.

És ahogy állok e zöld víz felett,

Valami nagy nyugalmat érezek:

Tisza! Vár ránk a tenger, a halál,

De ifjúságunk itten újra vár!