A kit szerettünk

A kit szerettünk, nem feledjük,

Bármit beszéljen ajakunk.

Megrezzenünk, ha szóba hozzák,

Őt áldjuk, hogyha meghalunk.

Hiába ámitjuk magunkat:

Csak játék volt, muló szeszély!

Hiába mondjuk: Minden ábránd

Báját veszíti, véget ér.

Egy édes szempár, egy tekintet

Megbabonáz menthetlenül.

Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,

Elrejtve a világ elül.

A sors megáldhat, meggyötörhet;

Emelhet hír vagy bukhatunk:

A kedves arcza sose hágy el;

Őt áldja hűlő ajakunk.