A ködök hercege

...És Ködországban akkor csend lesz,

s csak olykor zúg fel, néha-néha –

az álmodásos zenekar

és átvijjog a szél a réten

és Ködországban ünnepelnek!

Jön a Ködherceg álmodón,

fehér felhőből köpenye

és fátyolos és hallgató,

mint az eső, mely lepereg:

jön a Ködherceg szomorún.

A szürke ködök leborulnak,

megcsókolják palástja szélét,

s az alázatos őszi árnyak

koronát tesznek a homlokára

és mind-mind földig leborulnak.

Ködhercegből most Ködkirály

felül felhői trónusára,

s míg körülnéz nagy országában,

a szimfónia végsőt borzong –

és Ködországban újra csend lesz...