A KÖLTŐ ÉS A SORS

Honnét van, hogy az ég, a fátum vagy görög Áte

Majd minden jámbor költőt és büszke genieket

Annyira üldöz most, hogy azok majd mind siralommal

Töltik el a Helikont, s civakodnak fátumaikkal?

Én nem tudhatom azt; s hogy az Átét gyártja-e költő,

Vagy pedig a költőt gyártná bárdjával az Até,

Azt se tudom; de igaz, hogy azok jól esmerik egymást:

Mégis azonba’ nehéz őket jól öszveegyezni!

Ámde akármint van, zugolódnunk ellene nem kell,

Sőt mint a karaib bajnok harsogja halottas

Énekit a kinzók keze közt mosologva, boszontva,

Gyáva csapási alatt víg dalra fakasztva köszöntsük!

Zengj, mosolyogj neki, majd víg lantod táncra ragadja,

Mint Orpheus hajdan vadakat, fát, Thrácia bércét.