A költő szól

Hallottál a mesék királyfiáról,

Ki három évig elbűvölten élt,

Kitől öröm, szerencse tovapártolt

S vad rengetegbe ölte életét?

Úttalan úton járt nagy messzeségben,

Érdes darócban, árván, szomjan, étlen,

Szomorúságos nótákat dalolt,

De mégis - mesék királyfia volt!

Hallottál a titokzatos szigetről,

Hol örök nyár él, örök szerelem,

Halkhúrú hárfán szól a szél az erdőn

S a csudáknak kék virága terem?

A többi ember járhatja az élet

Ezer ösvényét, arra sohse téved,

De a királyfi egyetlen szaván

Fölépül az a csudatartomány!

Ha hittel csüggsz az én szívem meséjén,

Jőjj! Vár reád a bűvös kikelet,

Csak az élet mély erdőinek éjén

Bizton hajlítsd szívemre szívedet!

Meglásd, dalomra száz visszhang figyelmez,

Sötétlő erdőnk egyre fényesebb lesz

S mire a rontó bűvölet lejár,

Ránk a dicsőség diadémje vár!