A költő

Öreg kolostorok mély árnyán kispapok

Tömjénes bánata: én testvéred vagyok.

Ifjú rebelliók friss barikádjain

A megváltó igék: nekem rokonaim.

Mélységes pusztaság éjén a meztelen

Jegenyék zokogó panasza egy velem.

Haragvó óceán dereglye-élein

A bolygó Elm tüzek tűnő testvéreim.

Az én fohászomat kongatja a harang

S honvágyamat viszik a vándor madarak.

S melyeknek fénye már halott űrből ragyog,

Rokonaim a rég kiégett csillagok.

Múltak, jövők között állok epedve én,

Heraldikus talány a Mérleg közepén.