A költő

Rólam keresztelték el a világot,

Nekem zenélnek a Hét Csillagok,

Velem harcol az ördög, isten ellen

Hozzám sietnek a szép kisdedek.

Bennem feszül a kéj, fehéren izzó,

Belőlem buggyan aztán langyosan,

Rajtam cikázik át az úr haragja,

Teherben tőlem duzzadnak a fák.

Engem idéz, ki sóhajt itt e földön,

Felém rohan a parttalan dagály,

Miattam ránt kardot a büszke Bosszú

Mögöttem bűzlő véres bűnökért.

Előttem köd, helyettem senki, semmi,

Köröttem fény, utánam néma csönd -

És mégis minden nélkülem lesz és volt

És semmi nem történik általam.