A KÖLTŐ

Jót, roszat érez a barom, de hallgat,

Jót, roszat érez, s elbeszéli az ember;

Jót, roszat érez, s zengi a lant fia.

S ez tűzzel és lobogva, valami

Dagasztja keblét; nem mint a közember,

Ki csak szükségből s faggyal önt panaszt.

S amennyivel az ember több s nemesb,

Mint a mezők lakója: annyival

Több és nemesb a költő, mint azok.