A költőnek

Magány, szegénység szőrköntöse fed,

De te vagy az Úr papja, ne feledd!

A te igédre épülnek falak

És ódon tornyok porba omlanak.

Irígység, átok kövét rád vetik,

De meg fog majd követni mindenik.

Mert a jövendő trónja rád marad,

Romok fölött és szivárvány alatt.

Koldus-szegényen, bármily egyedül,

Szívedben mégis Dávid hegedül,

Ceciliának orgonája búg,

Benned dalolnak minden vértanúk.

Benned zenélnek minden csillagok,

Szemedben Isten visszfénye ragyog.

Magány, szegénység szőrköntöse fed,

De hordozod az örök életet!