A KÖNNYEK HASZNA

Kisbíróm, a Kétség, vallatott:

»Ember, mit akarsz és ki vagy?«

»Sírok és a síróké vagyok.«

»Van-e tűrni másokért erőd?

Van-e nagy, igazi hited?«

»Nincs, de meghajlok a hit előtt.«

»Milliók könnye nem sok neked?

Miért nem sírsz csak magadért?«

»Mert én mindenkiért szenvedek.«

»És ha meghalsz a kínok alatt?«

»Milliószor szebben halok,

Mert az én sok könnyem itt marad.«

»S ha tovább is így csörtet a lét?«

»De a könny-ár majd összegyűl

S elönti a világot: elég.«