A KORCSOKHOZ

Hová rohantok átkozott gonosz fiak?

Mi készt ezekre? büntetlen

Fog hát az undok visszaélés bennetek

Tenyészni, gyáva fajzatok?

Az ezredes veszély alatt nyögő hazát,

Midőn serényen ébredez,

Imez fajúltak átkosan kelő hada

Alázza, dúlja, dönti meg.

Attila nyelve (melynek intő hangira

Remegve tért ki a világ

Előled, ó nagy hős!) íme dicső, talál

Korunkban ennyi megvetőt.

Az, ami lételünknek őre, s nemzetünk

Fő kincse szenved ily csapást!

Nagy átok ez fölötted, ó hazánk! öled

Sok álnokot nevel ma is,

Ki dúlva dúl, s javidban ellened veszélyt

Szerez, s egedre gyászt lehel.

Mért kelle hajdan meghasonlanod, magyar,

Hogy e nyomokra térj utóbb,

Holott ma ébredő napunkat fellegek

Űzik kietlen éj alá?