A koszorútlan koszorús

Két vitéz egy hölgynek áldzá

Szív sugalta verseit,

Zenge Géjza hő szerelmet:

Ond, vitézi tetteit.

És a lányka Ond fejérc

Zöld füzérbe fon babért,

Géjza néma kínban nézi

Az elejtett pályabért.

Most a lányka végig érve

Géjza gyászos iratán.

Könnyt bocsájta könnynyomokra

Bú szerelme végszaván.

„Lányka! Lányka! könnyed adta

Legdicsőbb babéromat,

Szívbe kélt e lant, s szemedben

Látom! újra szívbe hat.