A KOVÁCS

Az útszélen van egy kovács,

a kenyere a patkolás.

Csak patkol este-nappal,

mindig levett kalappal.

Előtte bőrkötény fityeg,

a lovat úgy patkolja meg.

Hét patkószeg kezében,

haja lobog a szélben.

Mind hozzájőnek a lovak,

pejek, feketék, táltosak,

az apraja, a nagyja -

patájuk símogatja.

És biztos lábbal, vidoran,

a sok ló tőle elrohan,

nagy gőgösen nyerítve,

rája se hederítve.

Néha kínos a patkolás,

mert rugást is kap a kovács -

de ő csak este s nappal

patkol, levett kalappal.