A LÓRI CSÓKJA

Királynő volt hangtalan Lóri,

Tanúk rá régi; hangos esték,

Megnémult hangját hogy szerették.

Páva, páva, fekete páva,

Ma is szaladnak még utána.

Nem halnak éhen volt királynők,

Jobbágy-szívekre lelve lelnek

Akkor is, ha nem énekelnek.

Páva, páva, fekete páva,

Sokat bír egy szép leány válla.

Páva, páva, fekete páva,

Halandó hír, mulandó tervek,

Futó pénzek, tűnő szerelmek:

Páva, páva, fekete páva,

Csengő arany jobb, mint a pálma.

A Lóri csókja nem némult el,

A szép hangnál százszor tartósabb

Pénzelt muzsikája a csóknak.

Páva, páva, fekete páva,

Arany és pénz nagy áriája.

De eljöttek a régi álmok,

Jött, jött a sok rég-zendült ének,

Jöttek tarka, szinpadi rémek.

Páva, páva, fekete páva,

Csak az, ami elmúlt, ne fájna.

Lóri királynő régi hangját

Megint van, mindig, aki hallja,

Apródoknak a fiatalja.

Páva, páva, fekete páva,

Öreg urak pénzének ára.

Dalol, dalol hangtalan Lóri,

Termi a pénzt bőven a csókja

S rákölti ifju tapsolókra.

Páva, páva, fekete páva,

Hajh, drága a dicsőség, drága.