A leány és a rózsa

Virágágyak között

A kis leányka áll,

Nyiló bimbócskaként

Hajnal sugárinál.

S mig kedvvel énekel,

Hó ujjai alatt -

Virág, virág után

Lesz hulló áldozat.

S a rózsa szól: ne bánts,

Élvezz, itt díszlek én,

Eldobsz, ha hervadok

Keblednek melegén.

De a lány csak mosolyg,

Hévvel utána nyúl,

A rózsa eltörik,

És harmatkönnye hull.

A kor rohan, virúl

Ismét a rózsatő,

Ismét ott áll a lány,

De halvány, szenvedő.

Rablott rózsája tán

Ott hervad arcain,

A harmat ott ragyog

Veres szemhéjain.

„Hej rózsa csak virulj;

Én meg nem fosztalak,

Hogy csókold keblemet

Aztán eldobjalak.

Mint fájhatott sebed,

Csak mostan érezem -

S mint néked, uj tavasz

Jaj, nem virul nekem!”