A LEGOKTALANABB SZERELEM

Mikor most szinte minden nemzet temet,

Sirathassam meg mégis csudálatos,

Dacos, kicsi, árva én nemzetemet.

Békételen, bűnös, büszke, bánatos:

Jaj, mióta csak sorsát éli szegény,

Az öregebbik Sors mindig rátapos.

Mindig kicsi volt, hős, bús, ám megmaradt,

Elválasztott és kiválasztott derék,

Igaz s mártir hazug századok alatt.

Poétát: - nem bölcs, nem friss eszű: - okos,

Ki ha fecsérel kicsijéből sokat,

Kezében élet és áldás a fokos.

Csak magát ne bántaná vad szilajul

És csak ne volnának buta urai:

Megnőne, szépül, igazulna, javul.

Mit tagadjam? - siratom és szeretem,

Mit tagadjam? - talán ez az igazi

S ez is oktalan, de legszebb szerelem.