A legrögösebb út

Emlékszem, épp tizenhat éve már,

Hogy átléptem a nagy Élet-kapun.

Áldással, békességgel elbocsátott

A kolozsvári ős collegium.

Emlékszem: épp tizenhat éve már.

Künn a kertben zsongott az alkonyat

S a levegőben reszketett a nyár,

Hogy utolszor a katedrára léptél:

Vizsgák után - búcsúztató tanár.

Megilletődtünk, mert megilletődtél.

Azután szépen, egyszerűn - beszéltél,

Halálos-komolyan:

Az életnek, s a magyar életnek, haj!

Két kárhozatos, örök útja van.

Az egyik lejtőn iramlik alá,

S halál-futását mi sem köti meg.

A másik mindíg kötve tartaná

Egyenes úton is a kereket.

Így szóltál akkor. És minden igédnek

Summája volt e végső tanítás:

„Aki ezt megérti, az nem lehet

Sem Pató Pál, sem Hübele Balázs.”

Én Istenem, hol van már az a nyár,

És az az alkonyat,

Romok, sírok és lavinák alatt?!

De én romok és lavinák alól

Idáig hallom akkori szavad.

Mi minden jött azóta!

Először jött a megkötött kerék.

Azután hajrá, jött a rohanás!

És sírba hullott millió derék...

Aztán: megint a megkötött kerék.

Az elátkozott, társtalan magyar

Legtöbb sebet mégis egymáson ejtett.

És nem tanult - és nem felejtett.

A tied volt a legrögösebb út.

Mert rajtad nem fogott a magyar átok,

Mert életedbe vitted tanításod:

Azért hajszoltak, azért martak vérig

A Hübele Balázsok s Pató Pálok,

Te a kereket akkor kötötted meg,

Amikor kötni kellett,

S mikor lehetett: hagytad szabadjára.

Így nő az ember belül óriást, -

Így veszt el rangot, címet, befolyást, -

És így marad magára...

Magára? - Nem, magadra nem maradsz.

E keserves, magános magyar út,

E legrögösebb út

Kálváriákon kanyarodik át.

De ott állanak egy-egy állomásán

A Martinuzzik, Széchenyik, Tiszák.

Kiket a vak párt-düh nem állhatott,

S való mivoltukban csak az idő,

És a különbek lelke láthatott.

Használni a nemzetnek - bármi áron,

Munkát keresni és kötelességet,

S a lényeget, - túl minden változáson.

Ez az az út,

A legrögösebb út.

Te erre léptél, már azon a nyáron!

Hol van már az a nyár

És az az alkonyat

Romok, sírok és lavinák alatt?!

De én romok és lavinák alól

Idáig hallom akkori szavad.