A legszebb szó

By Sándor Reményik

Testvér, testvérem: ez a legszebb szó a világon.

Ha jól nem tudtam volna régesrég,

Most megtanulhattam a betegágyon.

Testvér, testvérem:

Ez a legszebb szó a világon.

Ahogy kitágul ősi jelentése

És túlnő lassan véren és családon -

De visszatér mint gazdag bujdosó,

Lélekkel hintve meg

S szentelve meg, mi vérszerint való.

Testvér, testvérem:

Ez a legszebb szó a világon.

Mikor így szólhatok valakihez,

S nem a lapos, hűvös szóval: barátom -

Az nekem békességem s boldogságom.

Testvér, testvérem:

Ez a legszebb szó a világon.

Harmat a réten,

Illat a virágon,

Barackvirágszín sejtelem a tájon,

Hogy fakad még rügy minden száraz ágon.

Testvériség:

Nincs szebb szó a világon.

A szabadság s az egyenlőség álma

Elbukott sodró időn, ezer gáton,

A bebizonyult Lehetetlenségen

S a vérrel mocskolt, őrült akaráson.

A forradalom örökségeképen

A Háromságból lobogó fehéren

Egyedül a testvériség maradt,

Omló világok romjai alatt.

Testvériség:

Nincs szebb szó a világon.

S én hinni, hinni vágyom.

Én minden széllel szemben hinni vágyom:

Ez az egy álom nem csalóka álom.

Rend-társ, polgártárs, elvtárs, honfitárs:

Eltűnnek egyszer mind e szólamok

És elvesznek a mélyben.

Parttalan semmiségben.

S egy szó zeng majd csak a világ fölött,

Örök Üdvözlégyképen:

Testvér, testvérem. -