A LEJTŐN

Száll az este. Hollószárnya

Megrezzenti ablakom.

Ereszkedik lelkem árnya,

Elborong a multakon.

Nézek vissza, mint a felhő

Áthaladt vidékre néz:

Oly komor volt, - oly zöldellő,

Oly derült most az egész.

Boldog évek! - ha ugyan ti

Boldogabban folytatok, -

Multam zöld virányos hanti!

Hadd merengek rajtatok.

Bár panasszal, bár sohajjal

Akkor is szám telve lőn:

Kevesebbem volt egy jajjal...

Hittel csüggtem a jövőn!

Most ez a hit... néma kétség,

S minél messzebb haladok,

Annál mélyebb a sötétség;

Vissza sem fordulhatok.

Nem magasba tör, mint másszor -

Éltem lejtős útja ez;

Mint ki éjjel vízbe gázol

S minden lépést óva tesz.