A LIGETHEZ.

Csendes liget! boríts el

Sötétes alkonyiddal,

Mig én e hantra dőlvén,

Keservemet kisírom.

Nem fogja az zavarni

Elszenderűlt magányid,

S mézajku fülmilédnek

Szívolvasztó panasszát.

Halkkal, miként az estszél,

Lebeg sohajtozásom,

S csak a szelíd leányka

Édes nevét zokogja,

Kitől megfoszta sorsom,

Öröklő bánatimra.

Boríts, boríts el engem

Sötétes alkonyiddal

S virágid kelyhe rejtse

Harmatjait szememnek.