A ligeti mulatóban

Kint ázottak a fák

és zuhog az eső,

s zokog a magyar nóta

és zokognak a levelek.

Elbújtak a hegyek,

bújósdit játszanak:

A nagy fekete fellegek közt

csak villámláskor látszanak...

Olyan csordultig van a lelkem

a bús, cigányos dallal

és zokogó az éj

és közeleg a hajnal.

Nézek, nézek... – –

Végigborzong a szél

és én megérzem, hogy odakünt egy fán

hangtalanul

egymáshoz simul

két ázott kis levél.