A LÚDHATTYÚ

Cayster és nem Döncös e szép víz neve.

Zavaros! büdös! de szép, mert én, mert én lakom.

Én nem vagyok lúd többé, én hattyú vagyok,

Mert úszni láb és szárny nekem is adattatott.

Pöffedj, begyem, s te nyak, ha nem hajolsz, meredj!

Hattyúnyakat jól játszol: aki lát csudál.

S ha tégedet más nem csudál, csudállak én.

El, el, te kócsaggém, vizemnek széliről!

Te úszni nem tudsz; bár fehér tolladdal a

Hadak vezére kalpagának fényt szerez,

S gyémántboglárt rak rája. Nem tudsz úszni te!

Tudok én igen jól! - Oh, kegyetlen istenek,

De miért adátok nékem e csúf gágogást!

Miért adátok nékem ily csúf gágogást!!

Miért, miért e rút, ez ocsmány gágogást!!!